Bejegyzések

Első bejegyzés

2018.02.15.

 

Egy nap arra ébredtem, hogy meg akarom menteni körülöttem, ami menthető.

Elképzeltem, amint a háztartásban keletkező szemét, ami felgyülemlett a napok alatt, egy sarokban ellepi a szobát, és ha továbbra is hagyom, hogy gyűljön, a végén nem marad a szobában életterem. Fogtam ezért a  szemetet, és – mivel szelektív gyűjtésére a településemen akkor még nem volt rá kollektív lehetőség – elmentem a legközelebbi ilyen hulladékgyűjtő konténerhez.

Azt mondják, hogy ha egy tevékenységet magunkévá teszünk, három hét alatt a szokásunkká válik.

Később fokoztam mindezt. A kupakokat külön gyűjtöttem, hogy felajánljam jótékony célra, a papír volt, hogy iskolákban landolt, értékelem, hogy manapság újra szerveznek ilyen gyűjtéseket. Szóval meglett  a helye mindennek, amit nem tudtam hova tenni. Emlékszem, amikor én voltam gyerek, a nagyapámmal az elsők között tesztelhettük ’94-ben a szelektív hulladékgyűjtést. Egy kis Balaton-parti településen indult a kezdeményezés, aztán egy ideig abba maradt, mondták, hogy nem hoz igazán lázba senkit.

De én azt hiszem manapság már sokakat érdekel a közvetlen és tágabb értelemben vett környezetük, és egyre nagyobb azoknak a száma, akik tudatosan élnek, felelősen gondolkodnak a jelenben és a jövőben egyaránt.

Ha ide találtál, az nem véletlen. Remélem hasznos információkkal hagyod el az oldalt, majd visszatérsz, amint aktuális lesz.

Ahhoz, hogy aktiváld magad a környezetvédelem területén nem kell különösebb szaktudás, így is kisebb küldetéseket valósíthatsz meg, és lesznek alkalmak, jeles napok a kalendáriumban, amikor lehetőséged lesz teljesíteni. Azontúl sose késő elkezdeni, bármikor gyakorolható, megtérül, hasznos és az életre nevel.

További tudatos hétköznapokat!

 

 

 

 

Második bejegyzés

2018.02.17.

 

Ezt a blogot a generációm hívta életre, és az ellen a tehetetlenség ellen indult el, mely a környezetvédelmet övezi manapság. A XXI. század kezdetén az Y generáció tagjai közül többek ugyanis csalódottak. Mi még emlékszünk Bill Gates ’90-es évekbeli jóslataira az automatizált házról, a WWF védett állatokért tett erőfeszítéseire, amelyeket kis matricás albumokba rendezett, az ózonlyuk akkor még újdonságnak számító problémájára.

Azóta évtizedek teltek el, de nem történt olyan nagyléptékű és minőségi változás, amire vártunk volna. És ekkor eszembe jutott, hogy mi, – legyünk akár tudatos vásárlók, környezetünkért, családunkért aggódó felnőttek -, vagy öntudatra ébredünk felelősségünk teljes tudatában, vagy hagyjuk veszni a jövőt, mindannyiunk jövőét. Mindenhol azt halljuk, gondolkozz pozitívan, legyenek céljaid, igen ám, de ezt össze kellene egyeztetnünk a lehetőségeinkkel. A mai kor megjegyzem sokkal több lehetőséget kínál a változtatásokra, és úgy tűnik ez a változtatás ma az utolsó kézzel fogható esélyünk.

Egy a szociológiában ismert fogalom tudományosan bizonyítottá vált, mely szerint, ha egy csoportban megjelenik egy új viselkedés, cselekvés, amely elér egy kritikus tömeget – vagyis elég sokan csinálják, akkor ez a csoport sajátosságává válik, és ezt a tudást akarva – akaratlanul átadják, mígnem szokássá nem alakul. Miért nem fordítjuk ezt a tudást környezetünk javára? Ha például szelektíven gyűjtjük a hulladékot, gondoljunk arra, hogy egy nap mindenki számára természetes lesz alternatívan hulladékgazdálkodni. Mutass példát! Ne pazarold feleslegesen a vizet, az energiát! Legyen ökoházad, napkollektorod, vagy akár csak két állandó bevásárlótáskád, mellyel csökken az ökológiai lábnyomod, már sokat tettél önmagad és a környezeted javára.

Az emberiség a fogyasztói társadalmi életmódjával és a hozzá idomuló ipari tevékenységgel az elmúlt 50 év alatt kis híján tönkretette a bolygót. A tengeri élővilág és az erdőségek nagyobb része kihalt, a globális felmelegedés vészjósló előrejelzései egy-két generáción belül tényekké váltak. A közelmúltban született generáció és általában a tudatos emberek tettei lesznek belátható időn belül a meghatározók a jövő alakításában.

A jövő most kezdődik.

Valójában, – hogy levegyük gondolatban a terhet a fiatalok válláról-, sok tekintetben már az ipari forradalom idején rossz irányban indult el ez a fogyasztói társadalom, Földünk erőforrásait azóta éljük fel egyre nagyobb és nagyobb mértékben. Mára úgy élünk, mintha két Föld bolygónyi energiánk lenne.

Köztudott, hogy a világ 2 leggazdagabb emberének nagyobb a vagyona, mint a 45 legszegényebb ország teljes GDP-je. A National Geographic felmérései szerint a vízfelhasználás kétszer gyorsabb ütemben nőtt az elmúlt száz évben, mint a lakosság. Az állatok és élőhelyeik 30%-a véglegesen kipusztult az elmúlt 3 évtizedben, minden veszélyeztetett fajra amelyről tudomásunk van alighanem száz másik jut, amelyet nem ismerünk. Több ilyen, és ehhez hasonló adattal szolgálnak azok a dokumentációk, amelyek az emberiség fogyasztásával, ipari környezetszennyezéssel foglalkoznak.

Ebben a blogban azonban megpróbálok pozitívan hozzáállni, már amennyire lehet a témához, és csak a megoldásokra fogok fókuszálni. Sajnos nem fogják egyik napról a másikra megváltoztatni a gyártók az üzletpolitikájukat, sem az energiaiparban befolyással rendelkezők kivonni az érdekeltségüket. Mégis azt kell mondanom, hogy amíg kereslet van ezekre a konzervatív, sok tekintetben elavult kínálatukra, mint a kőolaj, a mesterségesen generált energia, használhatatlan használati tárgyak, környezetszennyező járművek, addig hiába okoljuk a gyártókat, ők újra és újra legyártják azokat, ráadásul még túlkínálatot is képeznek, mert egyszerűen a termékeiket és szolgáltatásaikat megveszik.

Ha tudnák pedig mennyivel több ráció és pénz van az alternativitásban, azaz az alternatívában!

Nem a kisemberek vállán van a felelősség, de onnan indult a törekvés, hogy együtt sokan jobb hellyé tegyék a világot.

https://kreativanebredo.blog.hu